Végtelen szerelem
Szíved dobbanása lüktet bennem,
ősi ritmusként zúg a vér eremben.
Lélegzeted bennem sóhajtássá válik,
Test-lélek-szellem soha el nem válik.
Ismerlek az idők kezdetétől,
ahogy a falevél ismerszik erezetéről.
Fának az ág, ágnak a levél,
minden gondolatod hozzám visszatér.
Egyek vagyunk, az egész része,
szavaimnak nálad van jelentése.
Szemedben én önmagamat látom,
nincs nálad nélkül a világom.
Világnak világa, virágnak virága,
szemed tükrének fényes árnya;
mint napsugár felragyog:
tudod, hogy Én/Te vagyok!