Hogy miről is szól ez a kifejezés valójában?
A spirituális világban sokféle módon írják le és magyarázzák ezt az állapotot. Hogy melyik az igaz, melyik a pontosabb megfogalmazás?
Hiszem, hogy nincs ilyen. Hisz mindannyian különbözőek vagyunk, sajátos névre szóló energetikai csomaggal érzésekkel, gondolatokkal, tapasztalásokkal és mintázatokkal rendelkezünk. Hogyan is élhetnénk meg egyformán a lélek egyik legjelentősebb állapotát.
A lélek sötét éjszakája az én valóságomban: Amikor a Lelkem visszahúzódik.
A legmélyebb dimenzióiba. A lélek visszahúzódik és mégis ural. Minden egyes porcikámban érzem a jelenlétét. Itt ekkor az egonak nincsen szava. Ő most el van csendesítve. Közben a lélek csendben lüktet, pulzál, átjárja minden porcikámat. Transzformálódik bennem.
Hogy pontosan mi? Az önvalóm. Olyan ez, mint a vajúdás az újszülött számára. Sötét, fáradtságos, ijesztő, szorít és közben azt sem tudja hol van. Míg meg nem jelenik egyszer csak a fény. A kiút, mely nem tudja hová vezet mégis elemi erővel tolják abba az irányba. Átalakul.
Furcsa így felismerni, de tulajdonképpen a halál is nagyon hasonló állapot, mint a születés. Az egyik a bejárat a földi létbe, a másik pedig a kijárat belőle. Átjárók, kapuk, melyeken mikor átkel a lélek, transzformálódik. Az egyik létállapotból a másikba. A lélek sötét éjszakája is egy fontos transzformáció, melyben a lélek részben meghal, majd újjászületik.
Ez magányos út. Nem lehetnek és nem is akarsz társakat az út során. Nem tudatosan, egyszerűen csak azt érzed, hogy magad akarsz lenni. Mert át kell préselni magad ezen a lelki szülőcsatornán és ahhoz teljes erődre, energiádra és figyelmedre szükséged van.
Azonban ezt erőltetni nem lehet. Egyszerűen csak jön, úrrá lesz rajtad. Elkülönülsz, visszavonulsz önmagadba. Mintha nem is Te lennél. Nem érted mi történik veled, vagyis inkább benned.
A legjobb, ha csak engeded. Hagyod a dolgokat történni.
Hú de nehéz elengedni a görcsös akarást, irányítást. De ott, a lélek sötét éjszakáján egy másik erő irányít és nem te. Sokféleképpen nevezik: Teremtő, Isten, Gondviselés..
Te pedig mintha csak kívülről figyelnéd, érzékelnéd az eseményeket. Egyszerre érzékelsz mindent és egyfajta ürességet. A környezet nem fogja érteni mi történt veled, hisz még Te magad sem érted. Ez okozhat elsőként fájdalmat, zavartságot, félelmet, érezheted magad őrültnek, depressziósnak, antiszociálisnak.
Aztán tisztulni kezd minden. Látod már a fényt, elindulsz felfelé és rájössz, hogy ez is a folyamataid, a lélekutazásod része. Mert ami történik veled, mind hozzád tartozik, részeddé válik, függetlenül attól, hogy a fényt vagy az árnyékot képviseli-e benned.
Írta: Fitos-György Éva
Spirituális Lélekgyógyász, Metamorf Masszőr, Családállító